A Braille-írás vagy Braille-ABC egy speciális technikát alkalmazó ábécé, amelyet a francia Louis Braille talált ki 1821-ben a vak emberek számára. Segítségével lehetővé vált a vakok számára is az írás és olvasás elsajátítása.

A Braille-ban való kézzel íráshoz sorvezetőt és stílust használnak. A betűket hátulról domborítják ki, a betűk tükörképi párja szerint.

A vakok nagy része idős korára vesztette el látását, és nem tudta megtanulni a Braille-írást, így analfabétának számítanak. Ráadásul ebben a korban a tapintás érzékenysége is csökken. A fiatal vakok körében népszerűbbek a beszélő képernyőolvasók. Vitatott kérdés, hogyan lehetne népszerűbbé tenni a Braille-írást. Magyarországon csak a vakok 10%-a ismeri. Sokuk szégyelli megtanulni. A Braille-használók eredményesebbek a tanulásban és a munkában is.

Ez volt a világ első binárisan kódolt írásrendszere karakterek megjelenítésére. A rendszer eredeti formájában két részből állt:
- Karakterkódolás a francia nyelv karaktereinek ábrázolására hat pontból álló halmazok segítségével.
- A hatbites karakterek ábrázolása pontok segítségével (Braille-karakter)

Minden egyes Braille-karakter hat pontból áll, téglalap alakban elrendezve, két oszlopban. A pozíciók bármelyikén lehet pont, mely által összesen 2*2*2*2*2*2=64 variáció lehetséges. Az egyértelműség kedvéért egy adott variációt az alapján neveznek el, hogy melyik pozícióban van pont. A pontokat balról jobbra és felülről lefelé haladva növekvően számozzák, vagyis a bal oldali oszlopban a legfelső pont az 1, a legalsó a 3, a jobb oldaliban pedig a legfelső a 4, a legalsó a 6. A központozási karakterek szintén így jelennek meg.